II. Egy meatpuppet emléke. Kié? Még mindig nem tudom.
II.
Ó a p****ba – morogta az ekkor már vulgáris kifejezéseket morzsoló meatpuppet, mikor visszanézett az elmúlt éveire. Mintha egy futószalagról jövő, előre megírt, szabályszerű történésenciklopédiát kapott volna kézhez, mi egyáltalán nem járult hozzá a valódi léthez. „Mi volt a költözés előtt? Voltak szamarak… egy eltűnt.. ki volt ő? És mi történt a romokkal? Gondozza valaki? Miért van hiányérzetem? Hol vannak a családtagok? Meghaltak? Eltűntek?
De ekkor még nem zihált.
Ekkor kezdődött egy nagy probléma – Az eltartó(korábban, szamár) kit szeretett, összerogyott sírva, mintha így lenne megírva „ Eddig sem volt sok pénz, s nem is lesz, semmit nem kapunk most már kézhez. Jönnek értünk fekete öltönyben, kitépik belünk, s sálként magukra terítik. Gyomrunk sapkának használva búrájukat melegítik, lábainkkal golfoznak a hold peremén. Csak a szemeink hagyják meg egy üvegbe csapolva hogy lássuk mindezt.”
Miközben a ház a saját vérében fuldokolt, meatpuppet elgondolkodott azon mi is az élet. Kinézett az ablakon, madarakat látott – kik házról házra, fáról fára repkedtek. Sehol nem találták meg a végső nyugalmat. Véletlenszerű időközökben dobtak egy madárbombát is. Biztosan megvolt a véleményük a helyzetről, egy két madár nem repdesett az örömtől.
Leült egy kis székbe ahol mereven bámult előre. Ez így ment sokáig.
Mi a probléma? Mintha teljesen normális ember lenne. Ekkor még nem tudta mit tett vele a múlt lelke. A jelenség jelen volt, kinevette több száz holt, mégsem vette figyelembe.
A változás projekt segített rajta – megismerte az alkoholt. Meatpuppet szerette az alkoholt, a hányást azonban kevésbé. Egyes szédülős estéken eszébe jutott, korábban ez a lötty zúzta szét a gyermeteg álmot, s szórt a családra kegyetlen átkot. A gondolat pillanatának érvényesülése momentumában, a lényeget rögtön kihányta.
