Itt a tél, jönnek az ünnepek, és rengeteg ember van kinek nincs semmilyen hangulata. Hány élőlényt hallottál már azzal a mondattal hogy "nekem már évek óta nincs karácsony hangulatom?" Sokat.
Nekem sincs, pedig akarom. Idézőjelesen magamra kell erőszakolnom - mert szeretem. Ezt teszi a német "Richthofen" nevű zenekar is, mi már évek óta pörög a lejátszóban minden december/januárjában. Aki ismeri a zenekart, most jót mosolyoghat. Hogy miért ez az egyik domináló ünnephozó?
A zenekar valamikor 96-97 környékén alakult, és hiába keresek, nem találok ennél energikusabb gyűlölet tömeget. Az első album "Seelenwalzer" a lehangoltabb emberek elme állapotát erősen felfrissíti, olykor olyan mintha puszta szenvedést hallgatnánk. Na de várjunk, ez nem lemezkritika!
A második korong, nevén "Helden der Zeit" már visszafogottabb, s még ha beteg is - olykor szomorú, és gyógyulást nyújt magának, és hallgatójának egyaránt. Az album első felét jellemző furcsa hangulat első hallásra olyan zavart kelt, mint mikor magunk sem tudjuk mit-miért csinálunk. A második fele igazán elgondolkodtató..
A Richthofen az egyik legnagyobb ünnepi csemege, ha megfog, olyan mint mikor csalódsz valamiben/valakiben. A szomorúságot felváltja a gyűlölet, ami hosszú hosszú ideig tart. Majd lenyugszol, de nem tudod mit tegyél, nem találod a helyed. Viharként tör rád a szomorú felismerés, mikben hibáztál, utána vége. Az érzés nem halad tovább. A zenekar a 2. album után feloszlott. Leragadt a mondanivaló és a zenei kép a szomorúság zűrzavaránál. Ennél a pontnál leragadt minden és nem haladt tovább.
