A Megaherz körülbelül 4-5 éve meghatározó zenéje az életemnek, s mivel tegnap jelent meg "Götterdammerung" -ra keresztelt új lemezük, gondoltam megosztom véleményemet erről a régóta várt albumról.
A zenekar a kilencvenes évek közepén indult amolyan Industrial Nu Metalként, s noha változott, minden egyes lemezen megvan egy egyfajta eredeti Megaherz hangzás. Sokan a Rammstein-hoz hasonlítják, pedig akinek jó a füle, az észreveheti hogy a Neue Deutsche Harte-n belül eléggé eltérő zenét játszanak. Első albumuk 1995-ben jelent meg.
Az album a már korábban megismert Jagdzeit c. dallal kezd, ami első hallásra picit talán száraznak tűnhet, idővel viszont berögzül nyaki izomzatunkba. A dalhoz klipp is készült, ami a zenekar második (!!!) videója megalakulása óta. Monoton lüktető, pörgős dal, megadja a hangulatot egy hétvégi "szerezzünk véletlenszerű nőt valami helyről", s ezt színvonalasan teszi.
A Heut Nacht-ra keresztelt 2. nóta, már dallamosabb, kicsit lassabb szerzemény. Szerény véleményem szerint az album legjobbja. Ezt is megismerhettük korábban, egyszerre jött ki a Jagdzeit-tal. 3-4 hallgatás után egyértelműen beleragad a fejünkbe.
A Keine Zeit agresszív kezdése, refrén előtti meglepően hangulatos része, és világmegváltó hangulattal rendelkező dallama egész biztosan tetszeni fog minden a műfajt kedvelő hallgatónak. A dal közepén hallható lassulás pedig csak rádob erre. "vorwärts es muss vorwärts gehen "
Mikor megjelent a hivatalos tracklist, furcsán nézhette a rajongó, hogy egy Das Licht am Ende der Welt-re keresztelt szerzemény is szerepet kapott. Ez azért meglepő, mert a 2000-ben megjelent Himmelfahrt lemezen is szerepelt. Igen, ez a saját zenéjük feldolgozása, és talán jobb is mint az eredeti.
Szárazon lüktető, nehezen emészhető a Rabenvater, mit ha nem sörrel megyünk világot megváltani, vagy nem akarjuk lefejelni a betont csak azért mert vicces, sok hallgatást igényel.
A Prellbock dallamosan indul, viszont ez csaló, hisz a dalból ismét egy szárazabb, keményebb szám kerekedik ki, noha ez több melódiával rendelkezik mint az előző. A refrén valamiért ismerős valahonnan, egész biztosan hallottam már ezt a riffet egy másik NDH bandánál.
Itt egy picit megállok, és a dalokhoz kötve leírom miért is szeretem annyira ezt a zenekart: Hiába jók a dalok, szinte mind sok hallgatást igényel. Elsőre bevallom nekem nem is tetszett a lemez, de azóta lepörgött párszor, s folyamatosan változik a véleményem. PL a 2008-ban megjelent Heuchler-re keresztelt albumukon még ma is vélek felfedezni újat. Olykor követhetetlen dallamvilággal rendelkezik, s ez javára vál.
Erre jó példa a következő Mann im Mond , minek talán egyszerű a dallamszerkezete, mégsem fog elsőre megragadni. Na és a legnagyobb meglepetés... a 2004-ben megjelent "5" album énekese, Matthias "Jablonski" Elsholz is szerepel a dalban. Sajnos ezen az albumon kívül, és egy [DIE!] lemezen kívül nem mutatja meg tehetségét, amit nem értek - szerintem nem mondok hülyeséget, ha azt állítom hogy ő az egyik legjobb német énekes.
Alexander "Alexx" Wesselsky vendégszereplésével elindul a Feindbild , mi a második albumra hajazóan rappelő énekkel rendelkezik, a legjobb "dallamtalan" dal az albumon.
A Herz aus Gold -al szkeptikus voltam, hisz a verse teljesen a "Herzblut" c. számuk verséjére hajaz, de a refrén kompenzálja ezt. Egy bajom van a dallal: A refrénben énekelnie kellett volna Matthias-nak, Lex nem tudja kihozni annyira a dallamot.
A következő rövid szösszenet, az Abendstern a legdallamosabb szerzemény, vártam volna egy kis lassulást, de sajnos nem következett be.
És jön az albumzáró, Kopf oder Zahl, minek refrénéről eleinte mindig a "Heut Nacht" refréne jutott eszembe, mert a ritmusgitár szinte teljesen ugyanaz. Az előbb említett dal énekét rálehet énekelni erre, és tökéletesen passzol. Ettől függetlenül egy elég jó zárás, később lehet a kedvencemmé vál.
Miután röviden bemutattam a dalokat, jöhet az összkép: Egy elég jó albumot hoztak össze, viszont nem tökéletes: Nem sok újat mutat a bandán belül, és NDH-n belül sem. Persze leköröz rengeteg átlagos, tucat ilyen bandát és megvan az egyedisége, de 4 év után picit többet várhat az ember. De ha jobban belegondolunk.. miért kellene egy zenekarnak folyamatosan valami újat mutatnia? Nincs rá szükség.
Ajánlom mindenkinek.
10/8
